A menyasszonyi ruhám
Közel 3 éve történt hogy megfertőzött az esküvők világa, azon belül is a menyasszonyi ruháké. A saját esküvőmre készültem, és mint minden menyaszony én is elmentem ruhákat próbálni. Az első helyen az első ruhát meg is vettem. Otthon újra felpróbáltam, de nem jött az a hűha érzés. Nem érzetem magam menyasszonynak. Megvettem minden létező kiegészítőt hozzá, de semmi… Ekkor jött az ötlet, hogy alakítsuk át! Elvittem a ruhát a helyi méteráruba, hogy adjanak hozzá még anyagot, kibővítjük a szoknyát. Hazavittem a düsesszt, és akkor látszott, hogy a vásárolt ruhám csipkéjén az összes flitter meg van sárgulva. Az egész mintha koszos lett volna. Irány a méteráru és vettem hozzá csipkét is, hogy akkor azt is cseréljük le. Nade, ha már van egy adag friss csipke, és van egy adag düsessz, akkor inkább legyen egy új ruha!
2 hónapom volt az esküvőig. 2 hónap alatt egy 2 éves gyerekkel itthon kellett megvarrnom a ruhát. Esténként, amikor apa hazaért én elvonlultam az egyik szobába, és varrtam a kristályokat és a pillangókat. Hétvégén pedig anyunál varrtam véglegesre a férceket. És sikerült 2 hónapig teljes titokban tartani leendő férjem előtt a ruhát. A paraméterei: 7m düsessz, 1,5m csipke, 4m tüll és kb. 700 db swarowski kristály/gyöngy.
A „kesztyű”
